Oldalunk sütiket használ. Elfogadom
Termékek Menü
0
+36/70/947-6028

Majd' 100 éves vizespadok új élete

Gecse Vera
2014-12-12 00:00:00
Majd' 100 éves vizespadok új élete

Először metamorfózist készültem a címbe írni.

Aztán rá kellett jönnöm, hogy magát az átalakulást nem fogom tudni képekkel dokumentálni.

Az ok igen egyszerű, de a történet nem itt kezdődik...

 

 

Szeptember elején született meg a nagy elhatározásunk Györgyivel, hogy a Kőangyal lesz a válasz lassan másfél évnyi "csinálni kellene valamit"-tipródásunkra.

Közös webshop, fő hangsúly a kézzel festett, egyedi bútorokon.

El lehet képzelni azt az izgatott lendületet, amivel belevetettük magunkat az alapanyagok felkutatásába (szerintem pontos lehet a kép, amit magatok elé vizualizáltatok XDD)

Net böngészés hajnalokig, izgatott egyeztetések, jó lesz, nem lesz jó az adott darab... Hatalmas elcsábulások, ha egy nagy kupac "lommal", hozott össze minket a sors, ahol kedvünkre válogathattunk, mert azonnal láttuk bennük a szépséget, a régi idők emlékét, értékét, és sokszor a rengeteg munkát is. De amikor elképzeltük a végeredményt, tudtuk, megéri.

Az egyik ilyen zsákmányunk két vizespad, egy faragott kis sámli és egy második világháborús katonai láda volt. A férjem akkor látott először "üzletasszony"-üzemmódban (szerintem baromi jól szórakozott, miközben csendesen a háttérben mosolygott), tanulság: ebbe is bele kell még tanulni, mint annyi minden másba.

A két pad a múlt század első harmadából származik, de csak minimális javítanivalót láttunk rajta, meg jóóó vastag festékréteget. Aztán valahogy minden más fontosabbnak tűnt, bár meg kell mondanom, mindig rájuk kukkoltunk kicsit, mikor következnek, mit kezdjünk velük, néha rájuk ültünk, ha már sokkk volt, vagy csak pakolásztunk rájuk mindenfélét.

Aztán eljött a karácsonyi hajtás, megcsíptünk egy helyet a gyerek iskolai vásárán, úgyhogy Györgyi látástól mikulásig gyártotta adventi díszeinket. Én leginkább próbáltam nem láb alatt lenni, amikor már a keze alá se nagyon tudtam rakosgatni a kellékeket. Aztán kiderült, hogy egy 140x80 centis asztalon kellene elférnünk... Elérkezettnek láttuk az időt, hogy leporoljuk a padjainkat, hátha tudunk legalább pakolni rájuk.

És egy reggel ott álltam egyedül a műhelyben, frissen felszerelt "gépparkunk" dobozai között. Lapozgattam a hőlégfúvó használati útmutatóját, aztán úgy gondoltam, o.k., ez menni fog. Fújtam, kapartam, ment, mint a karikacsapás. Elkezdett előbukkani a szép fenyő a három réteg festék alól. Itt érkezett el az első telefonos segítség ideje. Lehet meg kellene csiszolni??? Öcsém az asztalosunk, de éppen 100 km-re tartózkodott. Különleges élmény volt a szalagcsiszoló távvezérlésű beüzemelése, konkrétan majdnem felborultam, de aztán összecsiszolódtunk mi ketten, és nagggyon élveztem... Ragasztás, tapasztás, száradás után újabb csiszolás.

Aztán álmodtam egy merészet: az egyik pad billegett egy kicsit, a másiknak kacska volt a széle. Újabb telefon: "Tesó! Tudok én fűrészelni szerinted?" - megkaptam az útmutatót, csak a búcsúszavak bizonytalanítottak el egy kissé: "Az ujjaidra azért próbálj figyelni..." Hmmm!?!

Fennállt a veszély, hogy beleesem a gerendából gyufaszál tipikus esetébe, ha nem teszem le időben a fűrészt, de néhány nekifutás, és egy kis csiszolás után büszkén szemléltem a művemet. Aztán gyorsan behajigáltam a kocsi hátuljába a padokat, válogattam a festékek között kicsit, wax, ecset, stencil... Menni kellett a gyerekekért.

Elgondolkodtató volt, mennyire új értelmet nyert a haza hozott munka fogalma, ahogy este 10-kor, miután elcsendesedett a ház, lementem az alagsorba, hogy felkenjem az első réteg festéket. Még
másnap itt mondta fel a lányom a töri leckét, amíg én waxoltam.

Ezután jöttem rá, hogy ezekről a padokról sem fog "ilyen volt - ilyen lett" kép születni, mert a fotózást, úgy ahogy volt, elfelejtettem.

Megvolt a karácsonyi vásár, örültem, mikor volt aki észrevette az előkandikáló kedvenceimet.

Ma pedig elkészültek a fotók is az eredményről. Remélem, nektek is tetszik!

Annie Sloan Old White, Aubusson Blue és Emperor's Silk színeket használtam, nem bírtam ki, hogy kicsit vissza ne csiszoljam kopottra a felületet, aztán jött a világos és a sötét wax.


Szerencsére már nem kell kútról hordanunk a vizet, de ezer lom van odahaza, amit lepakolhatunk ezekre a padokra, néhány ötletünk nekünk is akadt...

           


Hamarosan felkerülnek a webshopba is, de ha addig beleszeretnél, keress minket nyugodtan!

 

Tartalomhoz tartozó címkék: Kőangyal blog
blog comments powered by Disqus